Kárpátalja népessége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ungvári utcakép

Kárpátalja lakossága a 2001-es népszámlálás idején 1 254 614 fő volt, ez Ukrajna lakosságának 2,6%-a. A népsűrűség 97 fő/km².

A népesség időbeli alakulás[szerkesztés]

A mai területre számolt népesség alakulása:[1]

Területi megoszlás[szerkesztés]

A lakosság egyenlőtlenül oszlik el a közigazgatási egységek között. A legnépesebb járások a Técsői és a Nagyszőlősi. Népesebbek közé tartozik a Munkácsi, Ilosvai, Huszti és Rahói járás is. A legkevesebben a hegyvidéki területeken, a Volóci, a Nagybereznai és a Perecsenyi járásban élnek.

A megyén belül a népsűrűség eloszlása egyenetlen, a legnagyobb népsűrűségű közigazgatási egységek Munkács és Ungvár, ahol az érték meghaladja a 2000 fő/km²-t.

A járások közül a legmagasabb értékekkel a megye középső része rendelkezik. A síkvidéki járások (Ungvári, Munkácsi, Beregszászi, Nagyszőlősi) népsűrűsége átlagosan 174 fő/km², az előhegyieké (Ilosvai, Huszti, Técsői) 106 fő/km², a hegyvidékieké pedig 48 fő/km².

A falusi lakosság aránya 63,3%, a városi lakosságé 36,7%.

Kor szerinti összetétel[szerkesztés]

Kor szerinti összetétel: fiatal korú 23,9%, munkaképes korú 58,5%, öreg 17,6%.

Nem szerinti összetétel[szerkesztés]

A nem szerinti összetétel 2001-ben a következő volt: férfi 48,2%, 50,8%, vagyis 1000 férfira 1077 nő jut. A nemzetiségek között lényeges eltérések vannak a nemek közötti arányban, a legtöbb nemzetiségnél nőtöbblet figyelhető meg. Magyar népességnél 1000 férfi/1099 nő, ukránoknál 1000 férfi/1068 nő, cigányoknál 1000 férfi/1047 nő, románoknál 1000 férfi/1016 nő arány figyelhető meg.

Nemzetiségi összetétel[szerkesztés]

Kárpátalja népességének egyik alapvető jellemzője az etnikai sokszínűség. A nagyobb nemzetiségek aránya 2001-ben a következő volt: ukrán 80,5%, magyar 12,1%, román 2,6%, orosz 2,5%, cigány 1,1%, egyéb nemzetiségek 1,1%. Számottevő különbség van a nemzetiségi és anyanyelvi megoszlásban, például 30 800-an vallják magukat orosznak, de csak 24 100 beszélik az orosz nyelvet. A magyarok esetében 163 000 vallották magukat magyarnak 2011-ben, miközben 298 600-an használják anyanyelvként a magyart. Emellett a ruszinokat nem ismerik el külön nemzetként, ezért az ukránokhoz vannak besorolva.

Számottevő eltérések vannak a nemzetiségek urbanizációs szintjében. A városi népességnél 77,5% ukrán, 11,6% magyar, 5,6% orosz, 1,6% cigány, 1,2% román és 2,5% egyéb nemzetiségű. A falusi népességnél 82,3% ukrán, 12,3% magyar, 3,4% román és 2,0% egyéb nemzetiségű.

Története[szerkesztés]

A mai Kárpátalja területén élő nemzetiségek különböző időszakokban települtek be a magyar lakosság mellé.

A ruszinok vagy más néven rutének a 13-15. század folyamán vándoroltak be a mai Kárpátaljára. A szovjet korszak óta a ruszinokat a hivatalos statisztikák ukránoknak tekintik.

A különösen a 19. század második felében a Galíciából egyre nagyobb tömegekben érkező zsidókat (kb. 58 ezer fő) a statisztika nem vette nyilvántartásba, mert többnyire német vagy magyar anyanyelvűnek tüntették fel magukat.

Kárpátalja területén a nemzetiségi viszonyok 1920 után változtak meg gyökeresen, mivel a terület csehszlovák fennhatóság alá került. Területén nagyarányú betelepítéseket hajtottak végre a cseh hatóságok. Ennek során a színmagyar lakosságú területekre ruszin, cseh és szlovák nemzetiségű családokat telepítettek be.

1941–44 között a magyar hatóságok a zsidókat deportálták a területről.

A következő nagyarányú fordulat a lakosság nemzetiségi összetételében 1945 után történt. Kárpátalja területén a második világháború után jelennek meg az oroszok. Az oroszok egy jelentős része a kommunista párt megbízásából érkezett a helyi pártszervezet és államhatalom kiépítése céljából. Sokuk a közigazgatásban helyezkedett el, vagy az újonnan létesített ipari üzemek vezetője lett. Az ukránok nagy számban a II. világháború után költöztek be Kárpátaljára.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Forrás: Ismertető a Kárpátaljai magyarságról Archiválva 2009. április 12-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források[szerkesztés]

  • Baranyi Béla (szerk.): A Kárpát-medence régiói. 11. Kárpátalja (Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja, Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest, 2009)
  • Molnár József – Molnár D. István: Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgalmi adatok tükrében (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Matematika és Természettudományi Tanszék, Beregszász, 2005)
  • Срібна земля – Закарпаття. Тематичний випуск. – Краєзнавство. Географія. Туризм. № 39-40 (476-477), жовтень 2006
  • Kocsis Károly – Kocsisné Hodosi Eszter: Magyarok a határainkon túl (Tankönyvkiadó, Budapest, 1992)

Külső hivatkozások[szerkesztés]