Láng István (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Láng István
Született1908. december 27.
Diósgyőr-Perecesbányatelep
Elhunyt1987. december 31. (79 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos,
belgyógyász,
orvosi szakíró
SablonWikidataSegítség

Láng István (Diósgyőr-Perecesbányatelep, 1908. december 27.Budapest, 1987. december 31.) orvos, belgyógyász, orvosi szakíró.

Életútja[szerkesztés]

Miskolcon érettségizett (1926), orvosdoktori diplomát Budapesten (1932), belgyógyász-szakorvosi képesítést a Korányi Klinikán (1934) szerzett. Egyetemi adjunktus Kolozsvárt (1943) Haynal Imre mellett, majd a kolozsvári-marosvásárhelyi Belgyógyászati és Diagnosztikai Klinika, valamint az ehhez tartozó Tüdő- és Fertőző Osztály igazgatója. A Kemény Zsigmond Társaság (KZST) előadója és tagja (1947). Budapestre 1948-ban visszatérve a Korányi Kórház, 1954-től az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet osztályvezető főorvosa nyugdíjazásáig (1978).

Szakírói munkássága[szerkesztés]

Szakközleményeit az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) orvostudományi szakosztályának Értesítője (1943-1948), az Orvosi Hetilap, Gyógyászat, Gyógyászati Közlemények, Gyógyszereink c. budapesti folyóiratok, valamint a Frankfurter Zeitung für Pathologie és a Schweizer Medizinische Wochenschrift közölte, elsősorban a szív- és anyagcserebetegségek, az endokrinológia és az immunoterápia témaköréből. Társszerzőként fejezeteket írt az idősb Issekutz Béla szerkesztésében megjelent Gyógyszertan és gyógyítás (II. Budapest, 1956) c. munkába, szerepelt írásával Az emberi test IV. átdolgozott kiadásában (Budapest, 1968).

Források[szerkesztés]