Luigi Di Maio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luigi Di Maio
2019-ben
2019-ben
Született1986. július 6. (37 éves)
Avellino, Olaszország
Állampolgárságaolasz
Foglalkozása
  • politikus
  • pubblicista journalist
Tisztsége
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (2013. március 5. – 2018. március 22.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (2018. március 19. – 2022. október 12.)
  • Olaszország miniszterelnök-helyettese (2018. június 1. – 2019. szeptember 5.)
  • Italian Minister of Economic Development (2018. június 1. – 2019. szeptember 5.)
  • Italian Minister of Labour and Social Affairs (2018. június 1. – 2019. szeptember 5.)
  • Olaszország külügyminisztere (2019. szeptember 5. – 2021. február 13.)
  • Olaszország külügyminisztere (2021. február 13. – 2022. október 22.)
  • Chair of the Committee of Ministers of the Council of Europe (2021. november 17. – 2022. május 20.)
Kitüntetései
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (2021)[1]
  • Order of Prince Yaroslav the Wise, 3rd class (2022)[2]
Olaszország külügyminisztere
Hivatali idő
2019. szeptember 5. 2022. október 22.
MiniszterelnökMario Draghi
Giuseppe Conte
UtódAntonio Tajani

Luigi Di Maio aláírása
Luigi Di Maio aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Di Maio témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Luigi Di Maio (Avellino, 1986. július 6. –) olasz politikus, a berendezkedésellenes 5 Csillag Mozgalom (M5S) képviselője a 17. olasz parlamenti ciklusban. 2019. szeptember 5-től 2022. október 22-ig Olaszország Külügyminisztere volt.

2013. március 21-én, 26 évesen ő lett a Képviselőház egyik alelnöke, ezzel az Olasz Köztársaság történelmének legfiatalabb képviselője, aki ezt a tisztséget betölti.[3]

2017 szeptembere és 2020. január 22. között ő volt az M5S miniszterelnök-jelöltje és politikai vezetője.[4] A 2018. márciusi általános választáson az M5S lett a legnagyobb párt, de a középjobb pártszövetség megelőzte.

Életpályája[szerkesztés]

A Nápoly megyei, Pomigliano d'Arcóban lakik, a három testvére közül a legidősebb. Édesapja építési vállalkozó, az egykori Olasz Szociális Mozgalom és a Szabadság Népe pártok végrehajtó bizottsági tagja volt, édesanyja olasz–latin szakos tanárnő.

2004-ben érettségizett a Pomigliano d'Arcóban található Classico Liceo „Vittorio Imbriani” humán szakos gimnáziumban. Tanulmányait a Nápolyi II. Frigyes Egyetemen (Università degli Studi di Napoli Federico II) folytatta, ahol először a mérnöki szakra járt. Itt alapította meg néhány mérnöki karos hallgatóval az ASSI nevű mérnökhallgatói szervezetet. Később átjelentkezett a jogtudományi karra, ahol 2006 őszén megalapította a StudentiGiurisprudenza.it nevű honlapot az egyetem jogi karának hallgatói számára. Ott töltötte be a kar hallgatói szervezetének elnöki tisztségét.[5] Egyik egyetemi képzést sem végezte el, és nem szerzett diplomát. Miután otthagyta az egyetemet, webmesterként dolgozott, és belépett az 5 Csillag Mozgalomba.[6]

Politikai karrierje[szerkesztés]

2007-ben lett az 5 Csillag Mozgalom aktivistája. 2010-ben jelöltette magát a helyhatósági választásokon lakhelye helyi képviselőjének, akkor azonban nem választották meg, 59 szavazatot szerzett.[7] A párt „parlamentje” 189 szavazattal[8] a 2013-as parlamenti választásokra őt jelölte Campania régió 1-es választókerületének képviselő-jelöltjének. Nyert és bejutott az Képviselőházba.[9]

2013. március 21-én, 26 évesen 173 szavazattal megválasztották a Képviselőház alelnökének, amivel az ország történelmének legfiatalabb képviselője lett e poszton.[10] Egyúttal Giuseppe Conte első kormányának Olaszország miniszterelnök-helyettese, gazdaságfejlesztesi és munkaügyi minisztere lett. Május 7. óta az alsóház Európai Unióval kapcsolatos ügyeivel foglalkozó bizottságának tagja.[10] 2014 novemberében Beppe Grillo javaslatára létrehozták a párt öt parlamenti képviselőjéből a párt vezetését.[11]

2019. szeptember 5-én miniszterelnök-helyettesi és munkaügyi miniszteri megbízatása megszűnt és a második Conte-kormány külügyminisztere lett.

2021. február 13. és 2022. október 22. között Mario Draghi kormányának külügyminisztere volt.

2023 áprilisában jelölték az Európai Unió rendkívüli küldöttjének a Perzsa-öbölbe,[12] és június elsejétől lépett hivatalba.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. BOE-A-2021-18338
  2. https://www.president.gov.ua/documents/5952022-43765
  3. Luigi Di Maio è il nuovo vicepresidente della Camera. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
  4. Lemondott Luigi Di Maio, az olasz Öt Csillag Mozgalom vezetője (magyar nyelven). 888.hu. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  5. https://web.archive.org/web/20130623050433/http://www.studentigiurisprudenza.it/staff-2/
  6. http://corrieredelmezzogiorno.corriere.it/napoli/notizie/politica/2013/23-aprile-2013/luigi-maio-grillinoche-applaude-napolitano-212802259700.shtml
  7. http://www.ilmattino.it/elezioni2010/comunali_napoli/comunali_2010_pomigliano_al_pdl_raffaele_russo_nell_039_ex_roccaforte_rossa/notizie/92274.shtml
  8. https://web.archive.org/web/20150707113047/http://espresso.repubblica.it/attualita/2014/04/21/news/l-irresistibile-ascesa-di-luigi-di-maio-tra-m5s-e-progetti-futuri-1.162345
  9. https://web.archive.org/web/20160417110004/http://corrieredelmezzogiorno.corriere.it/napoli/notizie/politica/2013/26-febbraio-2013/ecco-tutti-eletti-camera-entrano-cesaro-cimmino-fico-2114216596982.shtml
  10. a b http://www.camera.it/leg17/29?tipoAttivita=&tipoVisAtt=&tipoPersona=&shadow_deputato=305892&idLegislatura=17
  11. http://www.corriere.it/politica/14_novembre_28/grillo-io-blog-non-bastiamo-piu-nomina-cinque-vice-voto-rete-f65f46e8-76e6-11e4-90d4-0eff89180b47.shtml
  12. Luigi Di Maio indicato dall'Ue come inviato per isl Golfo - Mondo (olasz nyelven), 2023. április 23. (Hozzáférés: 2023. április 23.)
  13. Primo giorno per Di Maio rappresentante per il Golfo, l'esordio anche su Twitter. (Hozzáférés: 2023. június 1.)

Források[szerkesztés]