Petru Maior

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petru Maior
Petru Maior szobra Szászrégenben
Petru Maior szobra Szászrégenben
Született1756[1]
Marosvásárhely
Elhunyt1821. február 14. (64-65 évesen)
Buda
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségeromán
Foglalkozásapap, író, történész, nyelvész
IskoláiPropaganda Fide Pápai Városi Kollégium
A Wikimédia Commons tartalmaz Petru Maior témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Petru Maior (Marosvásárhely, 1756. – Buda, 1821. február 14.) román görögkatolikus pap, író, történész, nyelvész, az erdélyi iskola kiemelkedő képviselője.

Élete[szerkesztés]

Iskoláit Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Balázsfalván végezte. 1774-ben Gheorghe Șincai-jal együtt a római Collegium de propaganda fide intézetbe került. Itt tanulta a teológiát és a bölcseletet. Róma ókori romjainak látványa és az olasz nyelv rokonsága a román nyelvvel azt a gondolatot érlelték meg benne, hogy a románok az ókori rómaiak egyenes leszármazottjai. 1779-1780-ban Bécsben kánonjogot tanult.

Visszatérve Erdélybe, rövid ideig a balázsfalvi görögkatolikus monostorban élt. Itt kedvelt tanulmányaival, a történelemmel és nyelvészettel foglalkozott, nem feledkezve meg szerzetesi hivatásáról sem. Amikor II. József rendelete folytán a szerzetesek száma tekintélyesen megcsappant, ő is kilépett a bazilita rendből, és Szászrégenben választatta meg magát görögkatolikus papnak, majd Görgényben lett esperes. Sehogy sem tudván megférni Bob püspökkel, később megvált plébániájától, és 1809-ben könyvrevizor lett Budán a cenzúránál, ahol 12 évet töltött. Ezen időszakban fogott hozzá régen tervezett munkája, az Istoria sajtó alá rendezéséhez és kiadásához.

Művei[szerkesztés]

  • Telemac. Buda, 1809 (Fénelon Les aventures de Télémaque című művének fordítása)
  • Propovedanii la îngropăciunea oamenilor morți. Uo. 1809 (Prédikációk a halott emberek eltemetésekor)
  • Prediche sau învățături la toate duminicile și sărbătoarile anului, Buda, 1810 (Prádikációk az év minden vasárnapjára és ünnepnapjára)
  • Istoria pentru începutul românilor in Dachia. Buda, 1812 (A románok eredetéről Dáciában)
  • Istoria bisericei românilor atâtu a celoru din coce, precum si a celoru din. colo de Dunare, Buda, 1813 (A románok egyházának történetőről, mind a Dunán inneniek, mind a túliakéról)
  • Orthographia romana sive lationvalachica una cum clavi (Primum valachico idiomate concinnata, deinde in latinum translata). Ugyanott, 1819 (Neve Majornak írva)
  • Lesicon românescu-latinescu-ungurescu-nemțesc. Buda, 1825 (A Samuil Micu Klein által megkezdett, Kolosy Corneli által folytatott és Theodorovics és Theodori által befejezett Budai szótár írói közt ő volt a legjelentékenyebb és legtevékenyebb. E szótár bevezetésében párbeszéd alakjában értekezik a román nyelv és nép eredetéről)

Kéziratban:

  • Despre datoria pârinților de a-i educa copii bine (A szülők kötelességeiről gyermekeik jó nevelésében)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]