Riga szecessziós építészete és képzőművészete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Riga történelmi központja
Világörökség
Alberta ielā 4
Alberta ielā 4
Adatok
OrszágLettország
Világörökség-azonosító852
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, II.
Felvétel éve1997
Elhelyezkedése
Riga történelmi központja (Riga)
Riga történelmi központja
Riga történelmi központja
Pozíció Riga térképén
é. sz. 56° 56′ 37″, k. h. 24° 06′ 54″

A UNESCO szerint a világ legnagyszerűbb szecessziós épületegyüttese Rigában van.[1] Az európai városok közül Riga az a város, ahol arányaiban talán a legtöbb, nagyjából nyolcszáz szecessziós épület található, többségük a belvárosban.[2]

A 19. század végén, a 20. század elején Riga az Orosz Birodalom gazdag kereskedővárosa volt, gyorsan fejlődött. A 20. század első évtizedében évente átlagosan négyszáz új épületet emeltek, ezek közt jelentős számban voltak a szecessziós épületek. Az építészettörténészek Riga építészetének ezt az alig több mint negyed századig tartó periódusát négy szakaszra osztják fel: a korai eklektikus stílusra, a vertikális stílusra, a nemzeti romantika időszakára és a neoklasszikus art nouveau korszakra. A szecesszió díszítőmotívumai a századfordulón jelentek meg Rigában, elsősorban osztrák és német mintát követve, asztrológiai motívumokkal, állatmotívumokkal és allegorikus motívumokkal.

A szecesszió a helyi festőművészekre is nagy hatást gyakorolt, többek között Janis Rozentals, Johans Valters, Rudolfs Perle és Peteris Krastins művészetére. A korszak iparművészei közül a legjelentősebb Jūlijs Madernieks.

A rigai városi tanács kezdeményezésére 2006-ban létrehozták a Rigai Jugendstil Központot, melynek feladata a szecessziós építészeti, képzőművészeti, iparművészeti és kézműves alkotások megőrzése és népszerűsítése, a turizmus fejlesztése, a nemzeti értékek ápolása.

Történelmi, gazdasági háttér[szerkesztés]

A 19. század végén, a 20. század elején Riga az Orosz Birodalom tengeri kapujaként rendkívül gazdag kereskedőváros volt. A város gazdasága, ipara és népessége nagyon gyorsan gyarapodott. 1897 és 1913 között a város lakossága 88%-kal nőtt. 1914-ben 530 000 lakosával Riga az Orosz Birodalom ötödik legnagyobb városa volt.

A 19. század közepére Riga kinőtte a városfallal övezett belvárosi területet. A városfalat 1856-ban lebontották, helyén tágas körutat létesítettek, és az új negyedeket a körút mellett építették fel. Az európai mintára készített városépítészeti tervek alapján csak szigorú előírásoknak megfelelve lehetett építkezni (például legfeljebb hat emeletes, 21,3 méter tetőszintű épületek épülhettek). A 20. század első évtizedében évente átlagosan négyszáz új épületet emeltek Rigában, és ezek közt jelentős számban voltak a szecessziós épületek. Ezek nagy része az óvárost körülölelő zónában épült bérpalota volt, de a családi házas övezetekben is épültek szecessziós villák.

Riga a századfordulón háromnyelvű város volt. Lakossága nagyjából egyenlő arányban oszlott meg a német, az orosz és a lett között. Ez virágzó és nyitott kulturális életet biztosított. A Rigai Műszaki Főiskola építészi karán a német Gustavs Hilbigs irányításával 1869-ben indult lett építészek képzése. Ez a korszak volt a lettek nemzeti öntudatra ébredésének kora is. Az, hogy a meghatározó szerepet játszó építészek szinte kivétel nélkül innen kerültek ki, mutatja az oktatás magas színvonalát. Az itt végzett építészek között egyaránt találunk letteket, balti németeket és zsidó származásúakat.

A rigai szecesszió periódusai[szerkesztés]

Az építészettörténészek Riga építészetének ezt az alig több mint negyed századig tartó periódusát négy szakaszra osztják fel. Ebben jelentős szerepe van a korszak nagyon gyors kulturális és politikai változásainak. 1860 körül egyre erősödött a lettek nemzeti öntudata. A jobbágyfelszabadítást követően vidékről betelepült lettek egyre nagyobb jelentőséget kaptak a kereskedelemben és az iparban az addig egyeduralkodó német polgárság mellett. Ennek ellenhatásaként a Baltikumban III. Sándor cár erős oroszosításba kezdett. Az 1905-ös forradalom idején a német földbirtokosok vidéki birtokait megtámadták, felégették. Megkínozták és meggyilkolták a német anyanyelvű arisztokrácia képviselőit.

Eklektikus stílus[szerkesztés]

A korai szecessziós épületek Budapesthez hasonlóan Rigában is az eklektikus építészet szerves folytatásaként épültek. Kezdetben leginkább díszítésükben hoztak újdonságokat, az épületek struktúrája nem sokat változott. Ennek a periódusnak a legjelentősebb építésze Mihails Eizenšteins, Szergej Eisenstein filmrendező apja volt. Az első, nevével fémjelzett épület 1879-ben épült a Strēlnieku ielā 19 szám alatt. Igazán nevezetessé az Alberta ielā (Albert utca) és az Elizabetes ielā (Erzsébet utca) 1901 és 1903 között épült házai tették.[3] Ezek az épületek rendkívül gazdagon díszítettek, nagyon népszerűek a turisták körében.

Vertikális stílus[szerkesztés]

1906-ot követően egyre több épületet terveztek letisztult vertikális kompozícióban. Az épületeket integrált geometriai díszítés jellemzi. Modernségüket mutatja a külső megvalósításnak és a belső funkcióknak az egyre nagyobb összhangja, a belső kialakítás harmonizálása a külső homlokzattal. Erre a stílusra Jānis Alksnis(wd), Eižens Laube(wd) épületei a legjellemzőbbek. Ezt a stílust Németországban Alfred Messel(wd) után Warrenhaus-stílusnak is hívják.[4] Rigában is épült több áruház ebben a stílusban (vö.: Párisi Nagy Áruház).

Nemzeti romantika[szerkesztés]

Az 1905-ös forradalmat követően megerősödött lett nemzeti mozgalom az építészetre is nagy hatással volt. A fiatal lett építészek lelkesen vették át az ekkor még szintén az Orosz Birodalom részét képező Finnország építészetének nemzeti jelleget hangsúlyozó megoldásait. A finn építészet új trendjeit a balti német Bernhard Bielenstein építész írása tette ismertté Rigában. Ezt a stílust Konstantīns Pēkšēns(wd), Pēkšēns építészeti irodájában dolgozó fiatal Eižens Laube(wd) és Aleksandrs Vanags neve fémjelzi. A finnektől rövid idő alatt átvett elveket megtöltötték lett nemzeti elemekkel. Jellemző épületeikre a monumentalitás, a természetes építőanyagok és a lett népművészet díszítő elemeinek alkalmazása.[5]

Neoklasszikus art nouveau[szerkesztés]

A rigai szecesszió negyedik válfaja az úgy nevezett neoklasszikus art nouveau. Ez az századforduló Orosz Birodalmának jellegzetes stílusa, a szecesszió egy monumentális változata. Rigában nem sok épület épült ebben a stílusban, leginkább Pauls Mandelštams(wd) banképületei reprezentálják.

Dómtér, Paul Mandelstamm 1913

Épületplasztika[szerkesztés]

a Grosset ház (Audēju ielā 7 1899., Alfrēds Ašenkampfs)

A szecesszió díszítőmotívumai a századfordulón jelentek meg Rigában. Az épületek nagyon gazdag plasztikai díszítése a feltörekvő helyi polgárság vagyonának, tehetségének és öntudatának a kifejezésére szolgált.

Elterjedésüket és népszerűvé válásukat segítették azok a külföldi építészek és iparművészek, akik Rigába jöttek alkotni, és azok a kereskedőházak, amelyek behozták Rigába az európai divatújdonságokat és dekoratív termékeket. A legismertebb a Jaksch & Co volt. A Jaksch & Co 1901-ben épült áruházának homlokzatát a Villeroy & Boch vállalat mozaikja díszítette. (Az épület a második világháborúban megsemmisült.)[6]

A külföldi kiállítások katalógusai és képes kiadványai is nagy szerepet játszottak az osztrák, német és francia szecessziós dísztő motívumainak terjedésében. Sok képes művészeti folyóirat foglalkozott az európai szecesszióval. A legmegbecsültebbek az Alexander Grosset’s studio litográfiái voltak. Nem mellesleg a Grosset-ház Riga egyik legelsőnek felépült szecessziós épülete.[6]

Az első korszakban az épületek díszítése, akárcsak Budapesten, a katalógusokból, művészeti folyóiratokból megismert európai, elsősorban osztrák és német mintát követte. Jellemzőek a stilizált asztrológiai motívumok (a Nap, a Hold stb.), az állatmotívumok (mesebeli állatok, oroszlánok, sárkányok), az allegorikus motívumok (szárnyas géniusz, egyiptomi Szphinxek, fáraófejek). A vertikális stílus terjedésével gyakoribbak lesznek a geometriai minták. Később a nemzeti romantika idején megjelennek a lett népművészetből elsősorban a lett szőttesek formavilágából átvett díszítő minták.[6]

Festészet[szerkesztés]

Janis Rozentals: A hercegnő és a majom (1903)
Johans Valters: Erdő (Reggeli napfény)

Riga művészeti életében az építészek mellett a festőművészek voltak azok, akikre a szecesszió a legnagyobb hatással volt. Az Európában talán legismertebb lett festőművész Janis Rozentals mellett többek között Johans Valters, Rudolfs Perle[7] és Peteris Krastins[8] azok, akik szecessziós stílusban festettek kiemelkedő alkotásokat.

1869-ben született Johans Valters balti német festőművész. Tanulmányait a Szentpétervári Képzőművészeti Akadémián folytatta. 1892-től a szentpétervári lett művészek Rūķis (Gnóm) egyesületének elnöke és a Rigai Lett Társaság(wd) alapító tagja. 1905-ben a német földbirtokosok elleni pogromok elől Németországba menekült és Berlinben halt meg 1932-ben.

Lettország nemzetközileg legismertebb festőművésze, Janis Rozentāls autodidakta művészként indult. Különböző munkahelyeken dolgozott, majd inasként J. Celēvičs festő műhelyébe került. 1888-ban a rigai ipari iskola tanulójaként egy szentpétervári kiállításon ezüstérmet nyert. 1894-ben vették fel a Szentpétervári Művészeti Akadémiára. Diplomamunkájában lett nemzeti motívumokat dolgozott fel. Tanulóévei alatt több európai országban megfordult. Járt Németországban, Franciaországban és a Monarchiát is felkereste. 1900-ban tért vissza Rigába. Tanított művészeti iskolákban, több rigai művészeti folyóiratot szerkesztett. Legismertebb alkotása a Hercegnő majommal(wd). Allegorikus falfestményei díszítik a Rigai Lett Társaság épületének homlokzatát. Ezek a freskók a balti népek mitológiájából vett hősöket, jelenetetek ábrázolnak.[9]

Rozentāls szobra a Lett Nemzeti Szépművészeti Múzeum(wd) előtt áll. Nevét viseli a Lett Képzőművészeti Akadémia(wd). Barátjával, Rūdolfs Blaumanisszal együtt Rigában az Alberta ielā 12. szám alatt, Konstantīns Pēkšēns házában lakott. A volt lakása most emlékmúzeum.

Iparművészet, grafika[szerkesztés]

Grafika[szerkesztés]

A rigai szecesszió iparművészei közül a legjelentősebb Jūlijs Madernieks. Madernieks a Szentpétervári Stiglic Művészeti Akadémián folytatott festészeti tanulmányokat. Belépett a szentpétervári lett művészek Rūķis (Gnóm) egyesületébe. Ez az egyesület volt a lett nemzeti öntudatra ébredés egyik legfontosabb központja. 1899-ben európai utazásra indult. Rövid ideig a Párizsi Szépművészeti Akadémia (École des Beaux-Arts) hallgatója volt, majd 1900 nyarán beutazta Európát. Utazásáról visszatérve Szentpétervárt kezdett művészi pályafutást. Grafikai munkákból – plakátok, képeslapok – tartotta el magát. 1902-ben hazatért Rigába. 1904-ben rajziskolát nyitott. 1904 és 1913 között meghatározó személyisége volt a rigai szecessziónak. Könyveket, folyóiratokat illusztrált, szecessziós bútorokat és belső tereket tervezett, művészeti folyóiratokba kritikákat írt.[10]

Üvegablakok[szerkesztés]

A szecessziós épületek üvegablakainak rigai mestere Kārlis Brencēns. Kārlis Brencēns szintén a Szentpétervári Stiglic Művészeti Akadémia hallgatója és a szentpétervári lett művészek Rūķis (Gnóm) egyesületének aktív tagja volt. 1904-ben Párizsba utazott. Itt elbűvölték Charles Passet üvegablakai. Párizsban Félix Gaudinnál tanult, majd 1907-ig Eugène Grasset műhelyében dolgozott. Párizsi tartózkodása idején spanyolországi körutat is tett, volt Barcelonában is. 1907-ben visszatért Szentpétervárra. Riga több szecessziós épületében megtalálhatók munkái, de a legtöbb szecessziós üvegablaka Szentpétervárt van. Nem tartozik a szecesszió témájához, de érdekességként megemlítendő, hogy az 1930-as években épült moszkvai metróállomások egy részének a díszítését is ő tervezte.[11]

Kisplasztika[szerkesztés]

A rigai szecesszió legismertebb szobrásza Gustavs Šķilters. A korszak lett művészeinek zöméhez hasonlóan 1893―1899 között Šķilters is a Szentpétervári Stiglic Művészeti Akadémia hallgatója, és a szentpétervári lett művészek Rūķis (Gnóm) egyesületének tagja volt. 1900-ban ösztöndíjjal utazott Párizsba. Itt egy ideig Auguste Rodin műhelyében tanult és dolgozott. Hazatérése után Riga és Szentpétervár elismert szobrásza, de a szobrok és kisplasztikák mellett szecessziós stílusú használati tárgyakat, harangokat, hamutartókat, vázákat is készített.[12]

A Rigai Jugendstil Központ[szerkesztés]

Riga gazdag hagyományaival, a több mint 800 szecessziós épülettel, Európa egyik legismertebb szecessziós metropolisza. Ezért a rigai városi tanács kezdeményezésére 2006-ban létrehozták a Rigai Jugendstil Központot. A Rigai Jugendstil Központ feladata a szecessziós építészeti, képzőművészeti, iparművészeti és kézműves alkotások megőrzése és népszerűsítése, a turizmus fejlesztése, a nemzeti értékek ápolása.

A kitűzött feladatok ellátása céljából a központ a rigai szecessziót népszerűsítő információs anyagokat ad ki, művészi értékű szecessziós emléktárgyakat készíttet és azokat ajándék boltokban terjeszti, előadásokat szemináriumokat, konferenciákat és városnéző sétákat szervez.

A Rigai Jugendstil Központ részeként jött létre 2009-ben Riga legfiatalabb múzeuma, a Rigai Jugendstil Múzeum. A múzeum az Alberta ielā 12 szám alatti kiemelkedő jelentőségű szecessziós épületben található. Az épületet 1903-ban Konstantīns Pēkšēns tervezte saját maga számára. A múzeum belső tere az 1903-as állapotoknak megfelelő belső dekorációval és autentikus korabeli bútorzattal van berendezve.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. UNESCO Világörökség 852 Criterion (i). UNESCO. (Hozzáférés: 2017. május 8.) „Riga has the finest concentration of Art Nouveau architecture in the world
  2. World Heritage List. UNESCO. (Hozzáférés: 2017. május 8.)
  3. Eklektiski dekoratīvais jūgendstils (lett nyelven). Rigas Jugendstila Centrs. (Hozzáférés: 2017. április 18.)
  4. Stateniskais jūgendstils (lett nyelven). Rigas Jugendstila Centrs. (Hozzáférés: 2017. április 18.)
  5. Nacionālais romantisms (lett nyelven). Rigas Jugendstila Centrs. (Hozzáférés: 2017. április 18.)
  6. a b c Motifs of Art Nouveau Décor in Riga and Their Sources (angol nyelven) (pdf). Réseau Art Nouveau Network. [2017. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 20.)
  7. Rūdolfs Pērle No Latvijas mākslas vēsture' (lett nyelven). Latvijas mākslas vēsture. [2017. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 20.)
  8. Pēteris Krastiņš No Latvijas mākslas vēsture' (lett nyelven). Latvijas mākslas vēsture. [2017. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 20.)
  9. Silvija Grosa (2012). „Rethinking National Romanticism in the Architecture of Riga at the Turn of the Twentieth Century” (PDF). Studies on Art and Architecture 2012/3–4 (21), 56–75. o. [2017. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 22.)  
  10. Jūlijs Madernieks No Latvijas mākslas vēsture' (lett nyelven). Latvijas mākslas vēsture. [2011. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 20.)
  11. Kārlis Brencēns No Latvijas mākslas vēsture' (lett nyelven). Latvijas mākslas vēsture. [2017. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 20.)
  12. [https://web.archive.org/web/20180407034937/http://www.makslasvesture.lv/Gustavs_%C5%A0%C4%B7ilters Gustavs Šķilters No Latvijas mākslas vēsture''] (lett nyelven). Latvijas mākslas vēsture. [2018. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 21.)

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Art Nouveau in Riga
A Wikimédia Commons tartalmaz Szecesszió Rigában témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés]