Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-9-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Szent Korona a koronázási jelvényekkel az Országház kupolatermében
A Szent Korona a koronázási jelvényekkel
az Országház kupolatermében
Bécsújhelyi megállapodás a Koronáról (A szerződés nyomtatott példánya)
Bécsújhelyi megállapodás a Koronáról
(A szerződés nyomtatott példánya)

A Szent Korona-tan forrása a Magyar Szent Korona, amely Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A magyar államiság egyik jelképe, mely végigkísérte a magyar történelmet legalább a 12. századtól napjainkig. A gyakori trónviszályok idején birtoklása nagy előnyt biztosított a királyi hatalomért folytatott harcban. A Szent Korona állami jelképi funkciójára épült a Szent Korona-tan, a magyar államjog fejlődésének egyik kiindulópontja. Ez a magyar alkotmányosság alapja volt az Anjou-kor végétől egészen a második világháború végéig. A tan szerint az ország alaptörvényének és jogrendszerének végső forrása a Szent Korona, és mint jogi személy, a Magyar Államnak felel meg. A történelmi hagyomány szerint I. István király a halála előtti napon, 1038. augusztus 14-én a Szent Korona képében fölajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. Ezzel elkezdődött az a történelmi folyamat, amelynek során a Magyar Királyság koronázási ékszeréből a magyar államiság jelképe lett és tartott a második világháború végéig, amikor a Szent Koronát elvitték és Magyarhontól 1978-ig távol volt. Hazahozatala/hazatérése után lényegesen módosult szerepben, de fontos szerepet tölt be. Magyarország alkotmánya, a 2011. április 25-én elfogadott Alaptörvény preambulumában – az úgynevezett Nemzeti Hitvallásban – kimondja:

Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.
– Alaptörvény