Szakamoto Rjúicsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szakamoto Rjúicsi
Született1952. január 17.
Nakano, Tokió, Japán
Elhunyt2023. március 28.(71 évesen)
Tokió
BeceneveKjódzsu
Állampolgárságajapán
HázastársaNatsuko Sakamoto
(1972 - 1982)
Akiko Yano
(1982 - 2006)
Norika Sora
(2006-tól)
Gyermekeinégy gyermek:
köztük Miu Sakamoto
SzüleiKeiko Sakamoto, Kazukazu Sakamoto
Foglalkozásazenész • zenei producer • színész • aktivista
IskoláiTokiói Nemzeti Képzőművészeti és Zenei Egyetem (M.A.) Tokiói Metropolitan Shinjuku Középiskola
Kitüntetései
Halál okavastagbélrák és végbélrák

A Wikimédia Commons tartalmaz Szakamoto Rjúicsi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szakamoto Rjúicsi|坂本 龍一(Nakano, 1952. január 17.Tokió, 2023. március 28.) japán zeneszerző, zongorista, énekes, producer és színész, aki szólóművészként és a Yellow Magic Orchestra (YMO) tagjaként sokféle zeneistílusban képviseltette magát. Zenésztársaival, Haruomi Hosonoval and Yukihiro Takahashival, számos elektronikus zenei műfajra hatással volt és úttörő szerepet játszott.

Szakamoto az 1970-es években, egyetemi évei alatt kezdte karrierjét mint session zenész, producer és zenei szerkesztő. Első jelentős sikerét 1978-ban érte el, mint az YMO társalapítója. Ezzel párhuzamosan szólókarrierjét is folytatta, és 1978-ban kiadta a Thousand Knives című kísérleti elektronikus fúziós albumot. Két évvel később kiadta a B-2 Unit című albumát, amin a "Riot in Lagos" című szám hallható, amely jelentős volt az elektro és a hip hop zene fejlődésében. További szólólemezeket készített, és számos nemzetközi előadóval dolgozott együtt, köztük David Sylviannal, Carsten Nicolai-val, Youssou N'Dourral és Fennesz -szel. Az 1992-es barcelonai olimpia nyitóünnepségére komponált zenét, az "Energy Flow" (1999) című szerzeménye pedig az első hangszeres kislemez volt a japán Oricon listák történetében.

Filmzeneszerzőként Szakamoto Oscar-, BAFTA-, Grammy- és 2 Golden Globe-díjat nyert. A Boldog karácsonyt, Mr. Lawrence (1983) c. filmben színészként és filmzeneszerzőként is debütált; a főcímet aztán a " Forbidden Colors " című kislemezbe adaptálták, amely nemzetközi sláger lett. Legsikeresebb filmzeneszerzői munkája az Utolsó császár (1987) volt, ezt követően pedig olyan filmekhez gyűjtött elismeréseket, mint az Oltalmazó ég (1990), a Kis Buddha (1993) és A visszatérő (2015). Alkalmanként zeneszerzőként és forgatókönyvíróként is dolgozott anime- és videójátékokon. 2009-ben a francia Kulturális Minisztériumtól elnyerte az Ordre des Arts et des Lettres kitüntetést a zenéhez való hozzájárulásáért.

Stúdióalbumok[szerkesztés]

  • 1978: Thousand Knives
  • 1979: Summer Nerves
  • 1980: B-2 Unit
  • 1981: Left Handed Dream
  • 1982: The End of Asia
  • 1983: Coda
  • 1983: Chanconette Tedesche
  • 1985: Esperanto
  • 1987: Neo Geo
  • 1988: Playing the Orchestra
  • 1989: Beauty
  • 1990: The Fantasy of Light & Life
  • 1991: Peachboy
  • 1991: Heartbeat
  • 1993: Asian Games
  • 1994: Sweet Revenge
  • 1995: Smoochy
  • 1996: 1996
  • 1997: Discord
  • 1997: The Other Side of Love
  • 1998: BTTB
  • 1999: Life in Progress
  • 1999: Raw Life Osaka
  • 1999: Raw Life Tokyo
  • 2000: L.O.L. (Lack of Love)
  • 2001: In the Lobby at G.E.H. in London
  • 2002: Elephantism
  • 2002: Comica
  • 2003: Alexei and the Spring
  • 2003: Derrida
  • 2004: Chasm
  • 2004: /04
  • 2005: /05
  • 2006: Bricolages
  • 2007: Ocean Fire
  • 2009: Out of Noise
  • 2010: Taeko
  • 2012: Ancient Future
  • 2013: Three
  • 2013: Disappearance
  • 2015: Perpetual
  • 2017: async

Jegyzetek[szerkesztés]