Gradlon
Nagy Gradlon (Gradlon Meur) Cornouaille félig legendás, 5. századi királya volt, aki számos breton népmesének hőse lett. E legendák közül a leghíresebb az Ys elsüllyedt városáról szóló történet. Állítólag Conan Meriadoc fia volt, de Conan sokkal korábban, a 4. század végén élt.
Ys legendája
[szerkesztés]Gradlon király (bretonul Gralon) Ysben uralkodott, a tengerből visszahódított szárazföldön épült városban,[1] amelyet néha a kereskedelemben és a művészetekben gazdagnak neveztek. Márványból, cédrusból és aranyból épült gazdag palotában élt. Egyes verziók szerint Gradlon a tengerért rajongó lánya, Dahut kérésére építette a várost. Hogy Yst megvédjék a belvízzel szemben, védőgátat építettek egy kapuval, amelyet apály idején kinyitottak a hajók előtt. A kaput nyitó egyetlen kulcs a királynál volt.[2]
.jpg?lang=hu)
Egyes változatok, különösen a koraiak, Gradlon bűneit teszik felelőssé a város pusztulásáért. A legtöbb elbeszélés azonban Gradlont jámbor embernek, lányát, Dahutot pedig varázslónőnek vagy egy önfejű nőnek mutatja be, aki ellopja Gradlontól a kulcsokat, és kinyitja a gátak kapuit, ezzel áradást okozva, amely elpusztítja az egész várost. Egy szent (Szent Gwenolé vagy Szent Korentin) felébreszti az alvó Gradlont, és menekülésre buzdítja. A király lóra száll, és magával viszi a lányát, de az emelkedő víz hamarosan utoléri őket. Dahut vagy leesik a lóról, vagy Gradlon engedelmeskedik Szent Gwenolé parancsának, és ledobja Dahutot a lóról. Amint Dahut a tengerbe zuhan, Gradlon biztonságban elmenekül.[2] Quimperben keres menedéket, és ott állítja vissza uralmát.
Malgven
[szerkesztés]Egyes változatokban Gradlon feleségének, egy Malgven nevű viking hercegnőnek és varázslónőnek a történetét is hozzáteszik. Ő először 1892-ben, Édouard Schuré írásaiban jelent meg, ahol a nő hirtelen meghal, miután Gradlon Cornouaille királya lesz, és ráhagyja, hogy felnevelje a lányukat, Dahutot.[3]
Malgvent Charles Guyot La Légende de la ville d'Ys d'après les anciens textes című alkotásában népszerűsítették. Guyot változatában Gradlon megszállja Norvégiát, és ott találkozik Malgven királynővel, aki segít neki bejutni a városba, és megölni öregedő, kapzsi férjét. Gradlonnal együtt menekül Morvarc'h nevű varázslatos lován, amely a vízen is képes futni. Malgven azonban meghal, és életet ad Dahutnak, aki nagyon hasonlít rá. A gyászoló Gradlon a lányára pazarolja figyelmét.[4] Vitatott, hogy a történet mennyire hagyományos, egyes olvasók szerint teljesen irodalmi, míg mások a folklórban látnak lehetséges párhuzamokat.[5]
Graelent
[szerkesztés]Egyes tudósok Gradlont a Graelent című breton laihoz kapcsolják, egészen Albert Le Grand Vies des Saints című művének Kerdanet által kiadott változatáig.[6] Graelent lovag, aki a királynő feldühítése után nyomorba jutott, egy szökőkútnál találkozik egy gyönyörű nővel, akit szeretőjévé fogad. A nő visszaadja a vagyonát. A férfi azonban megszegi a nőnek tett ígéretét, és másoknak is elárulja a nő létezését. Amikor a nő elmegy, a férfi üldözőbe veszi, és majdnem megfullad, amikor megpróbálja követni a folyón. A nő megenyhül, és magával viszi őt a világába, a lovát pedig a parton hagyja várakozni. A párt soha többé nem látják.[7]
Történelmi hitelesség
[szerkesztés]Gradlon Mor, vagy latinul Gradlonus Magnus, a 884 előtt írt Szent Winwaloe életében szerepel. Itt Cornubia (Cornwall) alapítójaként szerepel, aki a 6. század elején halt meg. Máshol egy Landévennec-i okiratgyűjtemény leírja, hogy Nagy Károly követeket küldött Gradlon Mur segítségéért.[8]
Gradlon Mor, Conan Meriadoc fia, akit az ő fia, I. Salomon, majd unokája, Auldran követett.[8] Amy Varin állítása az, hogy a Landevennec-i okiratgyűjtemény szerint Gradlonnak volt egy Riwallon nevű fia, aki fiatalon meghalt.[7]
A Gradlon egy gyakori breton név lehetett. A Landévennec-i okiratgyűjtemény két másik cornwalli grófot is említ Gradlon Flam és Gradlon Plueneuor néven.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Doan (1981). „The Legend of the Sunken City in Welsh and Breton Tradition”. Folklore 92 (1), 77–83. o. DOI:10.1080/0015587X.1981.9716187.
- ↑ a b Spence, Lewis. VII: Popular Legends of Brittany, Legends & Romances of Brittany, 184. o. (1917. június 8.)
- ↑ Schuré, Édouard. Les grandes légendes de France. Paris: Perrin (1908)
- ↑ Le Roux, Françoise. La légende de la ville d'Is, De mémoire d'Homme (francia nyelven). éditions Ouest-France, 335. o..
Textes précédés par 130 pages d'analyses. (2000. június 8.). ISBN 978-2-7373-1413-1 - ↑ Matthieu Boyd, citant Édouard Schuré. Les grandes légendes de France. Didier, 217–219. o. (1892)
- ↑ Boyd, Matthieu (2013. november 1.). „What’s New in Ker-Is: ATU 675 in Brittany” (angol nyelven). Fabula 54 (3-4), 235–262. o. DOI:10.1515/fabula-2013-0020. ISSN 1613-0464. (Hozzáférés: 2025. március 11.)
- ↑ a b Varin, Amy (1982). „Dahut and Gradlon”. Proceedings of the Harvard Celtic Colloquium 2, 19–30. o. ISSN 1545-0155. (Hozzáférés: 2025. március 11.)
- ↑ a b c Schofield, William Henry (1900. január 1.). „The Lays of Graelent and Lanval, and the Story of Wayland” (angol nyelven). PMLA 15 (2), 121–180. o. DOI:10.1632/456612. ISSN 0030-8129. (Hozzáférés: 2025. március 11.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Gradlon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.